HTML

Úton - hazafelé...

“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.” (Seneca)

Friss topikok

Bejegyzések

2008.10.15. 21:25 Pilgrim

Búcsú a hídtól

Jópárszor, jónéhány esztendőn keresztül sétáltam, futottam, bicikliztem át Újpestről Óbudára és vissza az északi összekötő vasúti hídon. Esőben, hóban, napsütésben; kicsit az életem részévé is vált. Nem mellékesen ráadásul olyan volt, mint amilyen valójában az Alkotmányunk is: "ideiglenesen" "szolgálta" a nemzetet több évtizeden át - a híd esetében ez az időszak 1954-től számítandó egészen 2008-ig. Vajon az Alkotmány is ennyi időt fog kihúzni? Természetesen a párhuzamot nem minden szempontból vonhatjuk meg az alaptörvényünk és az újpesti híd között, hiszen utóbbi 1896-ban épült elődjének egyik - újra összeszerelt - darabja szolgált a Budapest-Pécs vasútvonalon a simontornyai Sió-hídként egészen 2002-ig. 106 évet élt. Ergo az furcsa lenne, ha megunva Alkotmányunkat, azt átpasszolnánk mondjuk valamelyik szomszédos államnak, hogy lehúzzon ott is néhány évtizedet. De az északi összekötő vasúti híd még ilyen sokoldalú szolgálatra is képes volt.

Képekkel búcsúzom az uszályokra rakott elemeitől és egyben köszöntöm a helyette épülő, remélhetőleg mindkét oldalán használható gyalog- és kerékpárúttal ellátott új hidat. 

12 komment

Címkék: budapest híd város képek vasút alkotmány újpest óbuda


A bejegyzés trackback címe:

https://hazauton.blog.hu/api/trackback/id/tr64715184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Srí 2008.10.16. 09:57:49

Komolyan lebontották? Nem is tudtam. Bár sosem mentem át rajta, talán vonattal igen, nem is emlékszem. Az új hídon már egyszer igen, hatalmas és nem is látni a szigetünkből semmit sem.

Pilgrim 2008.10.16. 21:17:12

A Megyeri-hídon még nem voltam, de már 2 hete terveztem, végül aztán nem jutottam el odáig akkor a bringázásom során, csak a Népszigetig. Akkor fotóztam ezeket a képeket az északi összekötőről.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.17. 09:01:21

üdv Pilgrim,
nem is sejtettem hogy szétbontották ezt a hidat. Sríhez hasonlóan én sem voltam soha rajta, viszont ha arrafelé jártam, mindig megnéztem magamnak (legutóbb augusztus végén), mert nagyon szeretem az ilyen tisztán mérnöki konstrukciókat. Ráadásul ha érzelmileg is kötődik az ember ilyen dolgokhoz, akkor különösen rossz így látni, szétszedve az egészet.
Gratula a fotókért, nagyon tetszenek!

ps: ez most tök más, de a tegnap megjelent Heti Válaszban felsorolják a MÁV legrégebb óta használatban lévő eszközeit.
Na mit gondolsz kedves Pilgrim, melyik a legrégebbi, ma is használatos sínpár Magyarországon????

megfejtés: a Kiskőrös-Kalocsa vonal sínpárja a legrégebbi. Van róla fotó is az újságban.
Gyártás éve: 1881, Tisza Kálmán miniszterelnökségének az ideje.

Én ettől a hírtől alig kaptam levegőt :)))

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.19. 21:09:34

UramIsten, én tanultam valamikor erről a pályaszakaszról a Vasutgépészeti Technikumban. Mégpedig a pályafenntartási ismeretek tanórán. Öreg tanárunk sajnálkozott, hogy vannak vonalak melyek már több mint hetven évesek...És akkor most hány éves ez a csoda.? Több mint száz... Tudtak építeni, jó kis alépítményeket, meg minden egyebet a KuK- ban. És a pályáink kétharmad része felépítményestül, szerelvényestül kiszakadt az országból. Ez sem semmi.

Pilgrim 2008.10.20. 22:08:51

Üdv itt is, Gasper! Szerettem ezt a hidat, a maga egyszerűsége miatt. Sokat közlekedtem rajta és amikor utánanéztem a történelmének, meglepődtem, hogy ennyire régi híd. Rossz állapotban volt - a déli oldalán nem is lehetett közlekedni gyalog és kerékpárral, a vonatok is csak sebességkorlátozással mehettek - de összességében ránézve egyáltalán nem szégyenkezhetett, felvehette a versenyt bármelyik vasúti híddal, a korát meghazudtolva. Az elmúlt napokban arra sem volt még időm, hogy belelapozzak a Heti Válaszba, pedig én is rendszeresen olvasom; mindenképpen elolvasom az általad ajánlott cikket. :)

A Vasút Trianonnal óriási veszteségeket szenvedett, miközben a szomszédos országok ajándékba kapták a hálózatot. Kedves Inszeminátor, én nem igazán értek a vasútgépészethez, de laikusként mindig csodálattal tekintettem ezekre a szerkezetekre. :)

ekkerjoz 2008.10.23. 09:03:18

Közlekedésgépészeti középiskolába jártam, a sínhegesztéstől a kazánképleten keresztül a dieselmotorig mindent tanultunk méretezni, vadásztak ránk felvételi előtt a MÁV-tól. Ösztöndíjakat ajánlottak, ha a győri főiskolára megyünk, már 12 ponttal (20 volt a maximum) be lehetett kerülni, mégis alig ment valaki, annyira nem volt a vasútnak presztízse. Volt egy olyan szólás, ha a népszerűtlen szakmákat rangsorolták, hogy vasutas-tűzoltó-rendőr.
Azok az osztálytársaim, akik mégis Győrbe mentek, már mind nyugdíjban vannak, annyi szolgálati idejük jött össze, mert még az elemi iskolai tanulmányi időt is beszámították, most 46 évesen nyugdíjasok, megdolgoztak érte. Ezzel együtt a vasút ma sem valami vonzó, mert nincsenek fejlesztések, ősöreg technikát kell toldozni-foldozni, és ahogy elnézem, jövője sem nagyon van. Azok a kiskőrösi sínek még egy darabig ott maradnak, míg a korona lekopik gerincig.

Pilgrim 2008.10.25. 13:02:28

Pedig minden gyerek egyszer szeretne vasutas lenni az életben, csak aztán az esztendők múlásával ez a vágy elhalványul. :) Sőt továbbmegyek, szerintem az általad felsorolt hármas foglalkozási csoport mindegyike végigvonul a gyerekkoron. Manapság már tényleg csak az megy vasutasnak, aki megszállottja ennek, nem hiszem, hogy bármi más vonzó lenne e területen, ide sorolva a körülményeket is.

Ami viszont nagyon szomorú, hogy míg mindenhol fejlesztik a kötött pályás közlekedést, nálunk a leépítés folyik. Mindent fordítva csinálunk.

ekkerjoz 2008.10.26. 12:57:18

Azt nem köll különösebben körbeírnom, hogy gyerekként képes voltam elbiciklizni a tizenakárhány kilométerre lévő vasútállomásra, hogy lássam a 424-es gőzöst, ma is leesett állal nézem, ha közelébe kerülök.
Kamaszoknak viszont mások az ideáljai, érettségi előtt vadászrepülő akartam lenni.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.28. 20:18:36

Kedves Pilgrim, Gasper, Inszeminator és Ekkerjoz!
Nem csak a hálózatot kapták ingyé' az einstandolók... 1881-ben született nagyapám Tövisen volt (a családi hagyomány szerint, bár ezt nem regisztrálták a hivatalos könyvekben) állomásfőnök, amíg "át nem vette" az állomást a csefere. Esküt kellett volna tenni, olyat, mint a katonatiszteké vagy a tűzoltóké... Nagyapa nyakas kálvinista volt: szűken mérte az esküt. Egyet már letett, nem tesz mást...
Első házasságából volt két kamasz fia, özvegysége után hamar újranősülvén született Édesanyám, a húgával volt várandós az új asszony... a valachi úgy rúgta ki őket az új országból, hogy kocsira nem is volt szükségük az ingóságok elszállításához... Három éven át laktak vagonban a Keleti egyik mellékvágányán... Pedig a MÁV egykor jó hely volt: "nyugdíjas állás !" - mondták. Édesanyámnak haláláig járt a kedvezményes jegy, pedig nem ő volt MÁV-alkalmazott...
De vegyük a jó oldalát: én nem jöhettem volna létre... :-) ha Édesanyám nem kerül a Pázmány Péter Tudományegyetemre...

Pilgrim 2008.10.29. 00:03:43

Gyerekkoromban én is szívesen múlattam az időmet a pályaudvarokon, el tudtam volna napokat tölteni egyhuzamban a rendezőudvarokon. Kisvárosi gyerekként elvarázsolt a nagyvárosi állomások világa. Bár én sajnos már nem láthattam közlekedő 424-est. Most itt lakom a Keleti p.u.-nál, de az élmény mára átértékelődött. :)

Kedves Mormogi Papa, a te családod története is mutatja, hogy fura dolgokat produkál a sors, de visszatekintve sokszor azt hihetjük, hogy nem volt hiába...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.29. 15:29:11

Habent sua fata libelli… nem csak a könyveknek van meg a sorsuk.

Úgy esett, hogy apai nagyanyám meg szepességi cipszer (németajkú) családban született. Két testvére közül az egyiket a második világégés után telepítették ki (férje német családneve miatt) német területre (pechjére ebből lett az NDK…), a másik ott maradt "Cseszkóban", ő pedig megtartotta magyar állampolgárságát, mert Pestre jött férjhez… Három nővér - három ország… 45 után egyszer tudtak mindhárman összejönni - naná, hogy Pesten…

Hasonló történet akad másutt is: Strasbourg-Strassburg egyik szép terén (Place Gutenberg) áll egy szobor. Elzászi anya siratja két halott fiát: ott fekszenek a karjai között. Az egyiken német, a másikon francia egyenruha…

Pilgrim 2008.10.30. 19:28:09

Trianon és a világháborúk produkáltak fordulatos élettörténeteket. Csoda, hogy egyáltalán túlélte a XX. század embere ezeket a történéseket, különösen azok, akiknek ilyen élményekben volt része. Valószínűleg a mai emberek nehezen bírkóznának meg a sors ilyetén furcsa fintoraival. Nagyanyám még Nagy-Magyarország területén született, a rokonságot szétszakította az északi gúnyhatár. Nagyapám meg fiumei volt.