HTML

Úton - hazafelé...

“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.” (Seneca)

Friss topikok

Bejegyzések

2009.03.09. 19:40 Pilgrim

A rasszizmus ütőkártyája

Ez az ütőkártya már olyan gyűrött, szamárfüles, piszkos és megtépázott, hogy ráférne egy csere. Az egész paklira. Már a hátoldaláról felismerhető, lehet vele számolni.

Nem akarok közhelyeket döngetni... De mint mindenki mást, engem is elgondolkoztattak a közelmúlt eseményei. Kezdve a veszprémi gyilkossággal, a tatárszentgyörgyi történésekig bezárólag. Míg előbbi esetben a polip csápjai minden bizonnyal messzebre nyúlnak a bodzagyűjtögetőknél, addig utóbbi esetben még a média is "csak" rasszista támadásról beszél. Ha majd kiderül, hogy itt is cigány volt az elkövető, senki nem fog bocsánatot kérni, viszont az előzetesen és módszeresen keltett hisztéria jó alapot szolgáltat a cigány-magyar kapcsolatrendszer megrontására (ami valljuk be, amúgy is igencsak sebezhető). A cigányok más rendszerű civilizációja és a mi 1000 éves közép-európai kultúránk sok ponton összeférhetetlenséget mutat. Ezt a helyzetet különböző érdekcsoportok és pártok remekül felhasználják szavazatszerzésre, kvázi szavazatvásárlásra. A törpepárt tulajdonképpen amortizál egy helyzetet, hogy azt úgymond "áron alul" a tulajdonába tudja vonni. Feszültséget generálva, előnyszerzés céljából polgárháborús helyzetet szít, ezzel együtt a méltán hírhedt jogvédőket felvonultatva magát a megmentő szerepében mutatja be. Nagyon remélem, hogy ez a törpepárt most tölti az utolsó ciklusát mind az EU-, mind a magyar parlamentben.

A tettestárs ebben a média. Alapvetésként mindig igyekeznek a szorgos sajtómunkások kihangsúlyozni, hogy a cigány ember magyar ember. Értsünk is ezzel egyet, nem is lenne ebből probléma, ha ezzel vége is lenne egy folyamatnak. Viszont amint cigányok kárára történik bűncselekmény, sietnek leszögezni, hogy roma volt az áldozat. Fordított esetben természetesen automatikusan, hallgatólagos megegyezéssel beindul a megszokott, álságos, összekacsintós, polkorrekt maszatolás az elkövetők származását tekintve. Cigány-cigány felállás esetében is a legvégső időpontig lebegni hagyják az elkövető(k) személye körüli kérdéseket. A magyar ember békés ember, és legfőképpen toleráns. Tűr, ameddig lehet. Például Borsodban, Szabolcsban talán még a lehetetlent is megtanulta: a cigányokkal való együttélést. De naív kérdés, hogy ha cigány az áldozat és magyar az elkövető, miért kiáltanak egyszerre, egyből rasszista indítékot? Miért nem lehet ugyanolyan indítéka egy gyilkosnak ilyen esetben, ami magyar-magyar, szlovák-szlovák, romám-román stb. között is gyakran előfordul (tehát ember ember ellen elkövetett cselekménye): gondatlanságból elkövetett emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, életveszélyt okozó, halált okozó testi sértés mondjuk elcsalt kártyaparti, kocsmai vita, házastársi hűtlenség, tartozás meg nem fizetése miatt és így tovább. A cigányok is emberek, ergo ők is kelthetnek indulatokat. A mai magyar viszonyokat tekintve viszont úgy látom, a cigányoknak nincs más dolguk, mint cigánynak lenni, illetve eljátszani a veleszületett, bodzaszedős bűntelenségbe burkolózva a sértett és elnyomott kisebbséget. Pedig ők is csak áldozatok, egy mocskos politikai játszma áldozatai. Mindenhol így megy ez, de nálunk különösen kiélezett a játék. Persze ettől még nem fog változni a munkaerőpiac, a megélhetési gondok nem fognak enyhülni, a roma gyerekek taníttatása és felzárkóztatása nem fog elkezdődni, a cigány emberekkel kapcsolatos előítéletek csak tovább fognak romlani. Ez a helyzet csak azoknak jó, akik ebből hasznot húzhatnak, választások idején és immáron a választások közötti években is. Vigyázni kell a pislákoló lángra, fent kell tartani az érdeklődést, hogy létezik még egy ilyen párt, amelyiknek a feladata csupán a maga kreálta problémákra megoldást keresni, de nem találni, leginkább csak hatalomban lenni, a "200001" szavazatot ehhez összegyűjteni, ha kell, ilyen áron is.

25 komment

Címkék: veszprém cigányok magyarok rasszizmus tatárszentgyörgy törpepárt


2009.01.13. 23:08 Pilgrim

Kell egy kis áramszünet...

Azt hiszem, igaza van Dorka barátnőmnek, lassan közelebbinek érezzük Húsvéthoz, mint amekkorának a távolság tűnik visszatekintve a Karácsonyra, így aztán nem ártana valamit írni, elvégre erről szól(na) a blogolás. Azonban annyira el vagyok most havazva (még a mostani ónos eső ellenére is) minden szempontból, hogy sajnos erre jut a legkevesebb időm... Választhatok: vagy olvasok vagy írok, így egyelőre azt a megoldást tartom a szívemhez közelebb állónak, hogy csak olvasok. Titeket. De remélhetőleg ez hamarosan változik és én is aktivizálom magam. Mindenesetre köszönöm, ha valakinek hiányzom... :)

18 komment


2008.12.22. 12:15 Pilgrim

Áldott Karácsonyt!

Minden kedves (blog)barátomnak

ezúton kívánok

áldott, békés, meghitt, szeretetteljes

Karácsonyt! 

 

13 komment


2008.12.05. 17:45 Pilgrim

December

Sok évvel ezelőtt ez a nap volt az egyik legfontosabb az életemben. Izgatott várakozással tértem nyugovóra, álmaimban azokkal a gondolatokkal "küzdve", hogy vajon reggel mit találok a csizmámban. Afféle visszajelzés is volt ez nekem, hogy mennyire voltam jó kölyök az utóbbi 12 hónapban - legalábbis a Mikulás értékítélete szerint -, és milyen tudattal vághatok majd neki a Karácsonynak. Soha nem találkoztam "személyesen" a Mikulással, csak elképzelni tudtam. Legfeljebb képeskönyvek alapján sikerült magamban egy személyt felrajzolni, amit szüleim, nagyszüleim színeztek ki Szent Miklós legendájával. Nem értettem azt sem, hogy ki az a Télapó, hiszen az óvodában és később az iskolában is (majdnem) mindenki róla beszélt. Ha próbáltam én is ezt venni a számra, nagyanyám mindig kijavított, hogy a Mikulásról van szó, ez a böcsületes neve. A '80-as évek derekán lehetett.

2008 decemberében járva-kelve a főváros utcáin, miniszoknyás krampusz-hostessek, lila-kék-zöld ruhás, vattaszakálas, "diákmunkás" egyetemisták tolják ezernyi formában a képünkbe a különböző termékmintákat és a karácsonyi vásárlódömping okán az akciós szórólapokat. A magazinokból, televíziós csatornákból lenge ruhás "Mikulás-lányok" köszönnek ránk Karácsony (!) alkalmából, ránk erőszakolva a zokniba tömött ajándékok hagyományát. A mai gyerekek jobb esetben mindenhol csak az elcsépelt, marketing-eszközzé degradált, piros ruhás Coca Cola - emberrel találkozhatnak. Ha akarnánk - és lenne a szülőkben megfelelő fantázia és igényesség - sem tudnánk felépíteni, majd átadni azt a legendát, hagyományt, élményt a mai gyerekeknek, amit mi kaptunk meg anno december 6. alkalmából, ami nekem gyerekkoromban minden egyes évben egy várakozással teli, boldog napot okozott.

Mint minden, ami értékes volt, ez is átalakult.

14 komment


2008.11.26. 10:50 Pilgrim

Hiszünk-e még...?

Nemrég találkoztam a Magyar Kurírban ezzel a cikkel. A fiatalok hitéről készített nemzetközi felmérésről írnak. Hit és hit között is van különbség és egyáltalán nem szeretném összemosni a szó különböző árnyalatait. De vallásoktól függetlenül is - én úgy érzem - a XXI. század embere elveszítette hitét. Már nem feltétlenül hiszünk a szomszédoknak, az ismerősöknek, a tanároknak, a politikusnak, nem ritkán a barátainknak sem. De leginkább magunknak... 

Tudunk-e még felnőttként olykor gyermekként hinni; látjuk, érezzük, értjük-e még például a mesék világát? Nem kell sokat visszaforgatni az idő kerekét ahhoz, hogy a múltba tekinthessük és lássuk, amint őseink elvesznek a népmesék  világában, amint kielégítik a mesemondás révén az ember természetszerű igényét a misztikum iránt. A magyar folklórban a mese és a hitvilág különös elegyet alkot. A kor embere már készként kapja az elképzelhető elképzelhetetlent, mint akár a véleményt. Gondolkozni sem kell, fantáziára a legkevésbé sincs szükség. A gyermekek futószalagon kapják a rajzfilmcsatornákon keresztül a képzelet világának elemeit, sokszor le sem szűrve a tanulságot, ha éppen, nagy ritkán rendelkezik ezzel a fontos tulajdonsággal a XXI. század "meséje". Régen a mesemondás és -hallgatás nem a gyermekek kiváltsága volt, sokkal inkább az idősebb korosztály szórakozását jelentette.  Egyre inkább úgy érzem, hogy nekünk, felnőttenek is hiányzik az életünkből a misztikum, az időtlen idő,  múlt-jelen-jövő kavarodása, a mitikus hős, a csodálatos, természetfeletti tulajdonsággal bíró lény, a mi égigérő fánk.

A nagy rohanásban elfelejtettünk hinni, meg-megállni, elidőzni néhány történet fölött, amiknek a vége szinte mindig életvégig tartó boldogság.

Hiányoznak a képzelet szülte hősök. Így aztán a valóságban sincsenek. Hiszem, hogy a kettő összefügg. 

59 komment

Címkék: mese hit