HTML

Úton - hazafelé...

“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.” (Seneca)

Friss topikok

Bejegyzések

2008.11.14. 15:20 Pilgrim

Fiú az apáról, avagy György Péter - György Lajosról

Október 1-jén, 82 éves korában elhunyt dr. György Lajos, "Piros", a magyar ökológiai mozgalom egyik alapembere, orvos, tudományos kutató - egy példaértékű, nagyszerű ember. Halálát követően jelent meg az alábbi cikk az Élet és Irodalomban, a fia, György Péter (ki ne ismerné e nevet?) tollából. Elgondolkodtatók a sorai, mondhatni: felkavaróak. Számomra tanulság, hogy nincsenek szituációk, élethelyzetek, ahová ne lehetne belefolyatni a politikát, illetve  a politika keltette ellenérzéseket. De ezek az apa-fiú véleménykülönbözőségek nem ritkák még az SZDSZ holdudvarában, sőt a prominens politikusok között sem.

György Péter: Az apám Piros emlékezete

23 komment

Címkék: györgy péter györgy lajos


2008.11.06. 16:45 Pilgrim

Hét

Dorkától kaptam a labdát, miszerint mondjak 7 dolgot, amit nem - vagy csak kevesen - tudnak még rólam a blogfeleim. Találkoztam már ennél könnyebb feladattal is, de megküzdök vele. A több mint egy év alatt, amit kommentekben  a barátaimnál elcsepegtettem, azokból könnyen összeállhat a kép, de igazából már magam sem emlékszem, hogy mi az,  ami még új lehet velem kapcsolatban.

1. Kezdem rögtön az elején. Általános iskolában nagyon jó tanuló voltam, akkor még nagy jövő állt előttem, tervekkel,  célokkal - egy majdani erős gimnázium képével, kitűnő bizonyítványokkal, jutalomkönyvekkel stb. Aztán a foci elvette az eszem. Ez a szerelem igazából már születésemmel elkezdődött, 5-6 éves koromban vált határozottá, 13 éves  korom környékén pedig súlyossá. A gimi első két osztályában ennek köszönhetően a korábbi jótanuló kölyök kettesekért "hajtó" kamasszá vált, akit nem érdekelt semmi más, csak a foci, az edzések, a sportközvetítések és a Nemzeti Sport  nevű szakirodalom. Szentül meg voltam arról győződve, hogy válogatott kapus leszek. Igen ám, de ugyanakkor ragaszkodtam a szüleimhez, az otthonomhoz is, képtelen lettem volna 14 évesen elköltözni, hogy önálló életet élve kihasználjam egy  komolyabb sportklub nyújtotta lehetőségeket, tulajdonképpen az egyetlen fejlődési utat. Így aztán elszaladtak mellettem a hónapok és az évek. 17-18 évesen úgy éreztem,  hogy az NB3-nál már nem lenne nekem feljebb. Ideje volt összekapnom magam, a középiskola utolsó 2 éve már újra a korábbi  menetrendszerint zajlott. Persze ehhez kellett az is, hogy elhiggyék rólam, tanulni is tudok. És lám, tényleg tudtam. Ennek a időszakomnak és az ebből származó tapasztalatoknak volt egy olyan előnye, hogy míg más évfolyamtársaimnak a főiskolán és az  egyetemen is a szorgalmi időszak csak a bulizásról szólt, én korábbi hibámból tanulva tudtam, hogy nem lehet lazítani, mindig rendesen  bejártam az órákra. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem lettem válogatott kapus, mint ahogy már focizni is csak  ritkán szoktam - ezért 100%-ig a mai magyar sportközeg tehet. Nem csak engem, hanem sokezer fiatalt riasztanak el a mai állapotok, már a foci szimpla nézésétől is.

Ha sport és szórakozás, akkor női kézilabda!

2. Nem számítva a korai terveket (tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász szakmákat), gyerekkoromban állatorvos, valamilyen sportszakember vagy jogász szerettem volna lenni. Igen, szinte hallom a kacagást és a kérdést, utóbbihoz gyerekként honnan jön az ezirányú motiváltság... Hogy honnan jött, fogalmam sincs, nem volt a családban és a rokonságban jogász, az élet mégis ebbe az irányba terelt, és kitartok emellett mindvégig. Persze jó lett volna, ha  valaki határozottan lebeszél róla, most már látom. Nem a tartalommal van a baj, abszolút szerethető, hanem itt is a közeggel és a lehetőségek hiányával.

3. Nagy álmom, hogy egyszer bejárhassam az ország összes települését, a legnagyobbaktól a legkisebbekig. Megnézhessek  minden nevezetességet, legyen az egy kis emléktábla vagy egy kastély, egy templom. Tudhassam, hogy melyik faluban mi az az  érték, amire büszkék a helyiek.

4. 3-szor próbálkoztam eddig a Linuxszal. Illetve az Ubuntuval. Háromszor mondtam azt, hogy jó lenne levetni magamról a Microsoft és ezzel együtt a Windows okozta terheket. Álmatlan, verejtékes, helyet nem találós, hánykolódós éjszakák sora, hetek, hónapok teltek el a gondolattal, hogy végre szabad szoftvert használhatok és boldogulok vele. Könnyen ki lehet találni, mindannyiszor visszakerült az XP a gépemre. Fogaimat összeszorítva, magamat megerőltetve sem tudok leszakadni az MS-ról. Talán majd egyszer, negyedik, ötödik próbálkozásra.

5. Váltakozva érzem úgy, hogy zavar, illetve nem zavar, miszerint a fodrászomnak egyre kevesebb hozott anyagból kell dolgoznia. Néha kezdek megbarátkozni a gondolattal, néha pedig úgy érzem, rossz, hogy így elszállt az idő.

6. Moziba csak történelmi jellegű mű vagy dokumentumfilm, illetve rajz- és animációs film miatt ülök be. A többi már nem nagyon köt le.

7. 3 éve nem ültem autóban. Környezettudatos (és nem utolsó sorban: pénztakarékos) állampolgárként igyekszem mindent tömegközlekedéssel és kerékpárral megoldani. Meddig mehet ez még így?

+1. Szeretem az állatokat, a finom borokat, az erdőt, a csendet, az őszt, az egyszerű életet, a jó könyvet, Jókait, a jó zenét (pl. a Kormoránt), Magyarországot, természetesen a családomat, barátaimat. És még sok mást, de ezek a legfontosabbak.

A labdát (nem is egyet, hanem kettőt) jó futballista lévén egy pontos passzal eljuttatom - ha megengedik - Sríhez és Ekkerjozhoz.

30 komment

Címkék: hét 7


2008.11.04. 01:20 Pilgrim

Költői kérdés

Olvasgattam este a híreket, sőt még odáig is elmerészkedtem, hogy szabad félórámban végiglőttem a távkapcsolóval az esti tévéhíradókat, amit nem sűrűn teszek meg. Természetesen a dunaszerdahelyi magyarverés mellett a nagycsécsi gyilkosság volt mindenhol a fő téma. Bennem főleg az utóbbival kapcsolatban merült fel kérdés. Rögtön feltűnt ugyanis, hogy szinte mindenhol kiemelik az áldozatok "roma", illetve pl. a TV2 szerint "cigány" voltát. Az OCÖ, Horváth Aladár, Mohácsi Viktória és a többiek, akik általában nem szokták elfelejteni leszögezni a "tényt", hogy Magyarországon romaüldözés folyik, most is siettek kinyilatkoztatni, hogy itt, Nagycsécsen kéremszépen rasszista támadás történhetett. Felmerül a kérdés, hogy most a médiának miért volt oly fontos kiemelni az áldozatok származását? Illetve ha más esetben az elkövetők cigányok/romák, miért igyekeznek ezt elhallgatni, sőt ha van, aki mégis kimondja ezt, azzal szemben tiltakozni? Másrészt amennyiben rasszista támadást sejtetnek, azt is tudtunkra akarják hozni, hogy nyilvánvalóan szerintük az elkövetők magyar emberek voltak, sőt a "fasisztaféléből valók"... Harmadrészt szerintem meg kellene várni a nyomozás végeredményét, mert a túl sietős rasszistázás sohasem volt megalapozott a XXI. századi történelemben. Fontos kérdés: mikor számít az, hogy ki milyen származású? Mert a tények azt mutatják, hogy számít, ugyanis az érintettek beszélnek róla. Ha előnyt lehet kovácsolni belőle, esetleg elméleteket lehet vele alátámasztani, nyíltan vállalható, ha hátrány jelentkezik emiatt, titkolandó? Hol itt a következetesség és az igazság?

9 komment

Címkék: média roma nagycsécs


2008.10.31. 19:55 Pilgrim

November

Itt van a nyakunkon Mindszent és Halottak napja, avagy a köbméteres üvegmécsesek és műanyagkoszorúk dömpingje. Valahogy soha nem értettem meg a temetőkben szinte lakóházakat emelők világát. A fővárosi temetőkben sétálva még hellászi eleganciával épült mediterrán épületcsodákat is felfedezhet a látogató, kovácsoltvas-kerítéssel, kiülőkkel. A másik szívébe senki sem lát az ember, ha valaki így tudja feldolgozni szerette elvesztését, megértem. A baj csak onnantól kezdődik számomra, amikor ez kizárólag a külvilág felé nyilvánul meg. Sokan hiúságukat, büszkeségüket, irigységüket és a szomszéddal való ösztönversenyzést nem hagyják őrizetlenül letéve a temetőkapuban, inkább beviszik magukkal. Van, akinél ez csak virágcsokorhalmazban, van, akinél koszorúkban, mécsesméretben és számban, van, akinél gránitban és márványban, esetleg valóságos lakható épületek emelésében nyilvánul meg. Én továbbra is maradok csak az egy szál gyertyámnál, az elmondott imáknál, az emlékek és élmények felidézésénél, a soha el nem feledésnél. Ez lesz az első esztendő, amikor mindegyik nagyszülőmmel ezen a napon már csak a temetőben találkozhatok. És a gyertyaként életvégig világló emlékeimben... 

3 komment

Címkék: november emlékek mindenszentek halottak napja


2008.10.30. 23:15 Pilgrim

Mindent lenullázunk...

A Föld és az IMF között az a különbség, hogy az előbbi nem hitelez. Utóbbi igen, viszont nem ismerjük még a következményeit... Talán jobb is, bár ez nem vall felelős gondolkozásra. Főleg nem a fenntartható fejlődést fontosnak tartó ember szempontjából.

A WWF által kétévente kiadott Élő bolygó jelentés szerint a Föld lakossága 30%-kal többet használ fel az erőforrásokból, mint amennyi rendelkezésre áll. A biológiai sokféleség drasztikusan csökken, a vízhiány nő. Az ökológiai lábnyom fogalma mellett szükségesnek látták a vízlábnyom fogalmának bevezetését is. Különösen az Egyesült Államok és Kína jelentenek rettenetes terhelést a Földre. Ha fenntartható módon élnénk, a Föld minden egyes lakójára jutna 2,1 hektár terület. Viszont ha az amerikai példát követnénk mindannyian, 4 és fél Föld lenne elég számunkra. De helyettem beszéljen inkább az Élő bolygó jelentés. Nagyon lehangoló.

2 komment

Címkék: föld wwf ökológia élő bolygó jelentés