Jópárszor, jónéhány esztendőn keresztül sétáltam, futottam, bicikliztem át Újpestről Óbudára és vissza az északi összekötő vasúti hídon. Esőben, hóban, napsütésben; kicsit az életem részévé is vált. Nem mellékesen ráadásul olyan volt, mint amilyen valójában az Alkotmányunk is: "ideiglenesen" "szolgálta" a nemzetet több évtizeden át - a híd esetében ez az időszak 1954-től számítandó egészen 2008-ig. Vajon az Alkotmány is ennyi időt fog kihúzni? Természetesen a párhuzamot nem minden szempontból vonhatjuk meg az alaptörvényünk és az újpesti híd között, hiszen utóbbi 1896-ban épült elődjének egyik - újra összeszerelt - darabja szolgált a Budapest-Pécs vasútvonalon a simontornyai Sió-hídként egészen 2002-ig. 106 évet élt. Ergo az furcsa lenne, ha megunva Alkotmányunkat, azt átpasszolnánk mondjuk valamelyik szomszédos államnak, hogy lehúzzon ott is néhány évtizedet. De az északi összekötő vasúti híd még ilyen sokoldalú szolgálatra is képes volt.

Képekkel búcsúzom az uszályokra rakott elemeitől és egyben köszöntöm a helyette épülő, remélhetőleg mindkét oldalán használható gyalog- és kerékpárúttal ellátott új hidat. 

Erzsébetvárosban négy köztéren lehet már ingyenesen internetezni. A Klauzál, Almássy, Garay és a Kéthly Anna téren szabadon lehet csatlakozni a világhálóhoz. De a lista még nem végleges, tovább bővül majd a névsor a Bethlen Gábor térrel, a Rózsák terével, a Madách térrel, sétálóutcákkal és az önkormányzat épülete előtti szakasszal. Ha másban nem is, de ebben a többi önkormányzat is követhetné a VII. kerületi példát. Nagyszerű lehetőség arra, hogy a kihalóban lévő terek újra feltöltődjenek élettel, illetve a netet használók táborát is valószínűleg gyarapítani fogja. Ennél már csak az lett volna szebb, ha tavasszal kezdik meg a szolgáltatást, amikor nagyobb kedve van az embernek egy park padjáról pötyögni, de nem vagyok telhetetlen. Remélem, a példa a többi fővárosi és vidéki önkormányzat számára is ragadós lesz. 25 millió mínusz a költségvetésben: ennyibe került a wifi elérési pontok kialakítása, illetve a 3 éves üzemeltetése.

Damjanich János imája

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich Emíliának vigasztalásul

(Fotó: Fotóaréna)

Puskás emberek ezek, nem vadászok - ahogy Fekete István is mondja. Minden évben van több ilyen eset, nem is kell messze menni, az utóbbi 6-7 évben a környezetemben is volt három. Utoljára szeptember végén a Bakonyban, Farkasgyepű, Bakonyjákó környékén, egészen pontosan a Názer réti tisztáson, a Jári-patak Menti Kkt. vadászterületén. Történetesen egy vadásznak nevezett ember lelőtte két társát, mert vaddisznónak vélte őket. Felfoghatatlan és rossz belegondolni, hogy ez bárkivel megtörténhet, akár velem is, jártam már jópárszor azon a környéken, a tett helyszínén. De ugyanígy kirándulókkal is. Felfoghatatlan, hogy ilyen emberekkel vadászunk együtt. Meglehet, igen csak műkedvelő "erdőkerülőnek" számítok, de nem tudom elképzelni azt, hogy a szabályokat megszegve vakon tüzeljek. Próbáltam már megfejteni, hogy mit érezhet, mit gondolhat, mit élhet át az az ember, aki ilyenkor a ravaszt meghúzza.

A fegyverrel bánni nagy önfegyelem, óvatosság szükségeltetik, sokan ezt nem veszik figyelembe. Játékszernek tekintik, pedig sokkal nagyobb tiszteletet érdemelne. És hogy ki volt az elkövető? Tessék megkapaszkodni: egy volt vadászpilóta. Nem Józsi a Fröccsöntő kocsmából. Vélhetően találkozott már az eset előtt is fegyverekkel és gyanítom, használta is azokat. Megkapta az engedélyét, tehát vizsgát is tett, szóval minden adott lenne ahhoz, hogy egy puskás ember vadásszá válhasson. De nem fog, mert mégis oda lő, ahol mozgást hall. Hall. És nem lát. Ráadásul anélkül, hogy látná a célt, rádupláz. Így aztán van a történetnek egy puskás embere és 2 súlyosan sérült áldozata (egy vadász és kísérője), akik bele is halhattak volna a lövésekbe. A vizsgálatok szerint ők is hibásak voltak, mivel elhagyták kijelölt biztonsági körzetüket. A regisztráció szabályszerű volt, alkoholfogyasztás nem történt. Mégis, miért kell ezeknek a baleseteknek megtörténniük? A mérleg egyik oldalán van egy foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés megalapozott gyanúja miatt indított eljárás, a másikon 2 súlyos sérült, akiknek lehet, hogy egy életre elment a kedvük a vadászattól.

A vadászatok előtti pálinkázások, hideg estéken benyelt jägermeisterek hozzátartoznak a "szertartáshoz". Viszont amikor egyes újgazdag vadászokat már a terepjáróból is kis híján úgy kell kisegíteni, ott már nagy baj van és ezért a társak is felelősek. A nagy igazság: alkoholmámorban hajlamosak lehetünk meggondolatlanul dönteni. A fenti vadásztörténetben nem ez volt a kiindulópont, de a legtöbb baleset megoldása ezen a vonalon keresendő. Mert mi mással lehet magyarázni példul azt az esetet, ami szintén nemrégiben történt Ausztriában? Ott a puskás ember egy autót nézett vadnak, át is lőtte az út szélén leállt, lerobbant autót, az azt beindítani próbáló 2 fiatal legnagyobb megdöbbenésére.

Megoldásként többen javasolták már a külföldön több helyen megszokott piros trikót. Ezzel az a baj, hogy aki egy embert nem tud felismerni, vagy adott esetben egy autót nem tud megkülönböztetni a vadtól, annak teljesen mindegy, hogy zöld kabát vagy piros mellény van az áldozaton, hallás után tüzel. Leginkább a felelősségérzeten kellene tudni változtatni. 

A balesetek miatt bekövetkezett legnagyobb veszteség magát a vadásztársadalmat terheli, ugyanis a közvélemény sokszor ez alapján ítéli meg a morált és a vadászok mentalitását.

(Fotó: Fotóaréna)