Ma huszonötödike van, hallgattam a híreket, hátha történik emlités a mai napra rendelt vérfürdőről.Semmi.
Egy blog utolsó kommentjeként valaki feltett egy videót, mely Miskolcon készült, sok sok időesbbet, fiatalt kérdeztek, de szinte senkinek semmi nem jutott eszébe az évszámról.
A Reakción meg ment a vita és szépen előjöttek az ócska hazugságok.
Nem ismertem ezt az anyagot, kösz hogy feltetted, már csak a versek? írójára lennék kiváncsi.
Üdv.Inszeminator

Valóban, ez a mai nap is fontos dátum a forradalom történetében. Az a baj, hogy az általános és középiskolákban a II. vh. utáni időszakot csapják össze a leggyorsabban - még mindig. És ami a legszomorúbb, a gyerekek, fiatalok otthon is keveset hallanak a szülők, nagyszülők által megélt XX. századi történelemről.

A verset Koltay Gergely írta és az ő születésnapjára megjelent Égjen neked a fény című CD-n szerepel. A közelmúltban elhunyt Selmeczi Roland mondja el.


Koltay Gergely: Kavicsok

Kavicsok homlokomon,
vér ujjaim között.
Feljajdultak a dallamok,
visszajött, ki elköltözött.
Mellém ült egy másik,
semmit se kért,
csókoltam volna, de nem mertem.
Ő volt a halálra ítélt.
Vésők feszítik napjaim,
kalapács bennem létem,
feketén repül ki tüdőmből
a szabadság s a szégyen.
Ki megy el előbb?
Ki áll az első sorba?
Ki jön majd holnap?
Ki halni, s szeretni kész.
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.
Vastag pulóvert húzok,
hideg a novemberi este,
elmentek, - kik nem engem –
mégis, valakit kerestek.
Kicsordulnak a gondolatok,
férfiatlanok a könnyek,
oda hallatszódjék hangunk,
hol vannak még régi könyvek.
Jó lenne ölelni felvidéki lányt,
vagy csíkit, székelyt!
Nem nézni többé a híradást,
ami a hazugság verítéke.
Sötét ez az ősz,
haltak itt ötven és ötszáz éve.
De ki jön majd holnap?
Ki halni, s szeretni kész.
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.
Ötezer éve nem térdel le senki
egy nemzet elé.
Mert tudják kik vagyunk,
és ők ellenünk – miért?!
Nálunk jobban tudják,
másképpen imádkoznak,
Ott a templom szent,
mégis hazudnak.
Iszonyatos minden hajnal,
öklendezve élek.
Hányom magamból a szavakat,
mi másoknak szemét!
De itt volt a halálra ítélt,
feltámadást ígért!
Mondta eljön holnap is,
mert halni, s szeretni kész!
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.
Várom a csengetést,
várom minden éjjel,
hogy megérkezzen a két szó:
Minden megérte!
Aki jön majd – az ember –
öt sebből vérzik,
lőtték, kalapálták,
tudom eljön hozzám mégis.
Másnap reggel a bíró, vádként mondja:
Mindent mi adtunk!
Ítélete egyszerű :
a sárba belefullasztunk!
Fejedet lenyomják – mondja –
Kiálthatsz: miért?!
De ki jön utánad holnap?
Ki halni, s szeretni kész.
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.
Az újságok majd
szalagcímekben hozzák:
„És mégis mozog a Föld”
- de merre, nem írják.
Véres kosarakban
hozzák a fejeket,
és táncolnak majd sokan,
kiket a rendszer éltetett.
Vér és sötétség.
Kavicsok dübörögnek homlokomon,
fekete ruhában, fekete rémek,
botokkal ütik a gondolatom.
Felsöprik a városom,
de ott marad a szemét, s egy tábla:
Jön valaki holnap,
ki halni, s szeretni kész.
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.
De születnek majd gyerekek,
kik Napot rajzolnak az égre,
kik tudják, hogy hívják őket
Erdélyben és Délvidéken.
Jönnek majd énekmondók,
jönnek a büszke bárdok,
jönnek bátor fiúk,
és jönnek szülni a lányok.
S a kavicsok betört homlokomon,
hegyekké nőnek,
a halálraítélt visszatér,
mert dolga van a jövőben.
Lesz egy fekete asztal,
papír, ceruza, s szemedbe éles fény.
Kérik. írjam le: ki jön majd holnap,
ki halni, s szeretni kész!
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.
Átszakadt a gát, a víz sodor.
Az áradás maga az élet.
Követ kötnek nyakamra,
húzzon le, mélybe.
Borítják rám a földet,
pedig még élek,
s lenne egy mondatom a zsarnokságról,
lenne egy mondat, mi éltet!
Csókolom, kik utánunk jönnek,
ha lesz emberi élet!