Mindenki ismeri a Tarka Magyar elnevezésű kezdeményezést, ezt itt nem is akarom részletezni - sajnos így is túl sokat foglalkozom a túlpolitizált közéletünkkel. Amit nem kéne, rengeteg energia vész el általa, amit lehetne másra is fordítani... Ráadásul nem is gondolom, hogy ez a tarka magyarosdi lenne nekünk most a legnagyobb problémánk, sőt... Viszont az ezzel kapcsolatos legújabb hírek kivételesen megmosolyogtatják a belpolitikán edződött műkedvelő politikusokat. Történt ugyanis, hogy a szervezők már előzetesen kérték, hogy maradjon meg ez a kezdeményezés politikamentesnek; írják alá a parlamenti pártok vezetői a felhívást és ezzel merüljön is ki az ő részvételük ebben. De Gyurcsány Ferenc nem lenne Gyurcsány Ferenc, ha nem ugrott volna rá e - számára - remek lehetőségre és nem tartotta volna szükségesnek leszögezni és tudatni azokkal, akik ebben esetleg kételkedtek volna: ő jó demokrataként részt vesz a demonstráción és szeretné, ha a "Zorbán" is aláírná... Természetesen a miniszterelnök ki is adott erről délelőtt egy nyilatkozatot. Aztán délután jött a pofon: az Amnesty International nem kér Gyurcsányból, szeretnék, ha távol maradna az eseménytől. És hogy még tetézzék az amúgy is nagy égést: meg különben is, Orbán Viktor előbb (!) aláírta a nyilatkozatot, mint ő - elsőként. Ezen túltennie magát még a fél üveg whisky és fél doboz szivarka, de még az a kurva sok bor is kevés lesz. A sztoriról még a Hírszerző is Tarka Magyar: házhoz ment a pofonért a "lotyaszájú" miniszterelnök címmel írt a délután folyamán.

Hallatlan. Néha az az érzése támadhat az embernek, hogy Magyarországon korlátozhatják a miniszterelnökök gyülekezési jogát. Pedig nem, csak végre valaki ajánlást tett Ferencnek, hogy ezt most nem az ő forgatókönyve szerint kellene játszani...

Ezért szép olykor ez a magyar belpolitika. Jobb, mint egy bohózat.