Sok évvel ezelőtt ez a nap volt az egyik legfontosabb az életemben. Izgatott várakozással tértem nyugovóra, álmaimban azokkal a gondolatokkal "küzdve", hogy vajon reggel mit találok a csizmámban. Afféle visszajelzés is volt ez nekem, hogy mennyire voltam jó kölyök az utóbbi 12 hónapban - legalábbis a Mikulás értékítélete szerint -, és milyen tudattal vághatok majd neki a Karácsonynak. Soha nem találkoztam "személyesen" a Mikulással, csak elképzelni tudtam. Legfeljebb képeskönyvek alapján sikerült magamban egy személyt felrajzolni, amit szüleim, nagyszüleim színeztek ki Szent Miklós legendájával. Nem értettem azt sem, hogy ki az a Télapó, hiszen az óvodában és később az iskolában is (majdnem) mindenki róla beszélt. Ha próbáltam én is ezt venni a számra, nagyanyám mindig kijavított, hogy a Mikulásról van szó, ez a böcsületes neve. A '80-as évek derekán lehetett.
2008 decemberében járva-kelve a főváros utcáin, miniszoknyás krampusz-hostessek, lila-kék-zöld ruhás, vattaszakálas, "diákmunkás" egyetemisták tolják ezernyi formában a képünkbe a különböző termékmintákat és a karácsonyi vásárlódömping okán az akciós szórólapokat. A magazinokból, televíziós csatornákból lenge ruhás "Mikulás-lányok" köszönnek ránk Karácsony (!) alkalmából, ránk erőszakolva a zokniba tömött ajándékok hagyományát. A mai gyerekek jobb esetben mindenhol csak az elcsépelt, marketing-eszközzé degradált, piros ruhás Coca Cola - emberrel találkozhatnak. Ha akarnánk - és lenne a szülőkben megfelelő fantázia és igényesség - sem tudnánk felépíteni, majd átadni azt a legendát, hagyományt, élményt a mai gyerekeknek, amit mi kaptunk meg anno december 6. alkalmából, ami nekem gyerekkoromban minden egyes évben egy várakozással teli, boldog napot okozott.
Mint minden, ami értékes volt, ez is átalakult.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2008.12.07. 00:13:54
Annak idején gyűlöltem a szocialista rendszert, melyben huszonötször kellett elmenjek a horgázboltba, hogy szerencsésen kifogjak egy rakomány francia zsinórt (mert a cseh vagy keletnémet zsinór olyan volt, mint a cérna). Hónapokig nem lehetett peremfutó orsót kapni. Az építkezéshez vesztegetéssel lehetett cementet szerezni. És még sorolhatnám akármeddig. Hát persze, hogy "bensőséges" volt a Mikulás meg a karácsony egy olyan országban, melynek vezetése két marokkal fogta vissza a fogyasztást. Épp hogy volt szaloncukor, de pl. pezsgő újévre már 29-én nem létezett, aki addig nem vette meg, az megszívta.
Egyszóval az a bensőségesség nemigen volt más, mint a kopott szegénység és a hiány eufemizmusa. A karácsony ünnepe egyébként sem az utcán zajlik - hanem ha minden jól megy, otthon, a családoknál...
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2008.12.07. 00:16:08
Pilgrim 2008.12.07. 16:26:18
Egy fiatal szülő hiába próbálná azt a fajta Mikulás-képet átadni a gyerekeinek, akit nem lát, nem hall, csak sejtelmei vannak róla, aki csak kopog és elmegy, nem tudja, mert az utcán ilyen tájban rögtön találkozik 4-5-tel, különböző ruhákban, különböző alakokban, dohányozva, káromkodva, különböző tevékenységeket végezve. Illúziórombolás, nekem csak ez a bajom vele.
A korábbi rendszer meg maradjon csak ott, ahol most van, osztom a véleményed. Bár ha a nagyobb választék kultúra- és hagyomány-rombolással jár, és erőfeszítésekbe telik a családoknak ezeket a hatásokat kiküszöbölni, akkor valami nagy baj van ezzel a rendszerrel is.
Pilgrim 2008.12.07. 16:54:06
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2008.12.07. 23:50:37
Pilgrim 2008.12.08. 10:13:45
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2008.12.08. 12:20:48
Nem csak az ünnepek kapták meg a magukét. Kijutott a hétköznapoknak is. El van ez cseszve, de nagyon.
bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.09. 06:37:19
Hát igen, abba, ami ma zajlik "Karácsony"-címen, abba jobb nem is belegondolni. De, amennyire vissza tudok emlékezni, így volt ez a hetvenes és a nyolcvanas években is. Én (is) a hetvenes években voltam gyerek és csupa olyan kép maradt meg bennem abból az időszakból, már ami a karácsonyi ünnepeket körülvevő propagandát, hajcihőt illeti, ami a maihoz nagyon hasonlatos "fogyasztógerjesztős" dolog volt. Persze, az egy "hiánygazdaság" vagy mi a fene volt, úgyhogy, a maihoz képest valóban nyomorúságosan szegényesnek és gagyinak tűnhetik (ahogyan az is volt), de ugyanaz az anyagias szemlélet tükrözte, mint a mai cirkuszt. (Esetleg egy kis ideológiai mázt kapott a felhajtás, hogy: pártunk és kormányunk már tudja a lakosság (mindig ezt modták: a lakosság!!!:-D) számára biztosítani a tartós fogyasztási cikkek területén is az árubőséget:-D. Aztán ami volt volt, ami nem volt, az pedig nem. Mondjuk, duma és propaganda az mindig volt; nem is igen foglalkozott vele senki:-D)
De nekem akkor sem ez volt és most sem ez a Karácsony. A mi családunk akkor is csóró volt és (ezt megörököltem) én is az vagyok:-D Persze, nem panaszkodhatok, mert nagyon szép emlékeim vannak a karácsonyi ajándékozásokról is (rengeteg ajándékot fel tudnék máig is sorolni: milyen könyveket, játékokat és társasjátékokat kaptam és milyen emlékeim, élményeim kapcsolódnak hozzájuk). De nekem a Karácsony sokkal inkább a készülődés az ünnepekre. Tizennégyéves koromig életem igen nagyrészben egy tanyán zajlott és (nekem) nincs szebb, mint egy tanyasi Karácsony. Először is a hó, emlékeimben mindig havas a Karácsony. A disznóvágás:-D (és tényleg!), a kemence fűtése, a kenyérdagasztás, a sütés, főzés:-), a sok rokon. (Vallási nevelésem néhány éves koromban megrekedt, mivel apukám, aki párttitkár és munkásőr volt, megkérte nagyszüleimet, hogy, ha nem muszáj, ne vigyék túlzásba:-) Ők ezt tudomásul vették és diszkréten folytatták tovább: nem Jézus születéséről meséltek, hanem arról, hogy milyen volt a Karácsony az ő gyerekkorukban, amikor Jézus születését ünnepelték:-)) Amikor aztán nagykamaszként, már saját indíttatásból, visszataláltam/visszatértem az Egyházba, akkor minden nagyon otthonos volt, hazajöttem:-)).
Hű, de túlszaladt a ceruzám, bocsánat, kedves Pilgrim:-), csak hát ez a karácsnyi hangulat magával ragadott:-)
Az én gyerekeimnek már magától értetődően A Mi Urunk születése Karácsony, a Család és a Templom Karácsony, a Kis Jézus, Mária, József, a Csillag, a három Napkeleti Bölcs, Megváltónk eljövetele Karácsony. "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" - Karácsony. Hála érte Urunknak, Istenünknek!
(Bár tudom, hogy talán méltatlan dolog, semmi okom nincs az elégedetlenségre (és tényleg!), mégis van egy kis hiányérzetem (de ez erősen személyes indíttatású): az én gyerekeim már nem tudják, nem tudtam megismertetni velük, milyen lehetett pásztorként a jászol előtt megállni, a gyönge lámpafényben, a szalmaszagban, az enyhe trágyaszagban, az állatok leheletének, kipárolgásának szagában és megilletődni a Végtelen Kegyelem előtt. Ahogyan ezt én megélem. De nyilván az ő útjuk más:-))
Nézd el nekem, hogy ilyen sokat "beszéltem":-)
És mégvalami:
Csutakaszürkeló nick közös elmélkedést kezdeményez a "perspektíváról"
itt:
magyarido.blog.hu/2008/12/07/hello_evribadi_hello_szambadi
amiből még valami (helló szamszing:-)) is lehet:-)
Nézz oda, ha van kedved és érkezésed!
ü
bbjnick
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2008.12.09. 14:16:13
Az igaz, hogy a napilapokban tág tere volt akkor a "vezetésünk bizotsítja a bő választékot az ünnep előtt" cikkeknek - viszont újévi malacért egymást ölték az emberek annál a néhány kiválasztott hentesnél, akik kaptak egyáltalán.
Csutakaszürkeló 2008.12.10. 18:34:57
Középiskolás korában tudta meg, hogy vannak családok, ahol karácsonykor ajándéktárgyakat kapnak az emberek.
Nekik az ünnep: fenyőfa-öltöztetés (alma és mézes süti), szentcsalád-járás, Szentmise, "kántálás" a rokonoknál: jóformán az egész falu egy rokonság - otthon édesapjuk mondott egy rövid, de megható köszöntőt; aztán megvacsoráztak és boldognak érezték magukat.
Mindez a hetvenes (és egy picit a nyolcvanas) években.
Amikor egyszer a tanácselnök felelősségre próbálta vonni jövendő anyósomat, ő a maga kedves, de lehengerlő csacsogásával elmagyarázta az elvtársnak, hogy tulajdonképpen az úttörők 12 pontja sem zárja ki a vallásgyakorlást, és különben is, az ő gyermekei kiveszik a részüket az úttörő csapatmunkából is. Ennyi, kedves tanácselnök elv.
Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.10. 19:02:50
De most legyen kicsivel vidámabb a hangulat: egyik szép emlékem az, mikor a másodikon lakást bérelő arab férfi december 24-én déltájban lement a magasföldszintre és egy domborított réztállal, meg rajta naranccsal, almával kívánt boldog karácsonyt az ott lakó, családilag izraelita kötődésű, némiképp vallástalan asszonynak.
Hát ha ez nem szép történet…
inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.12. 23:07:22
Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.13. 10:15:13
S már csak az a régi dal jár a fejemben (Mormoginé kedvence ilyenkor)
Miért nincs minden áldott nap Karácsony...
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.14. 18:43:55