Hülye dolog ez, PS (ja, bocs, Pilgrim). A mai Coca-Cola-karácsony voltaképpen nem másnak, mint a kádári hiánygazdálkodásnak a megszűnéséből adódó természetes jelenség. Nyugaton se másmilyen a karácsony, sőt, náluk már az ötvenes években masszív fogyasztásra hergelő médiaroham volt az egész.

Annak idején gyűlöltem a szocialista rendszert, melyben huszonötször kellett elmenjek a horgázboltba, hogy szerencsésen kifogjak egy rakomány francia zsinórt (mert a cseh vagy keletnémet zsinór olyan volt, mint a cérna). Hónapokig nem lehetett peremfutó orsót kapni. Az építkezéshez vesztegetéssel lehetett cementet szerezni. És még sorolhatnám akármeddig. Hát persze, hogy "bensőséges" volt a Mikulás meg a karácsony egy olyan országban, melynek vezetése két marokkal fogta vissza a fogyasztást. Épp hogy volt szaloncukor, de pl. pezsgő újévre már 29-én nem létezett, aki addig nem vette meg, az megszívta.

Egyszóval az a bensőségesség nemigen volt más, mint a kopott szegénység és a hiány eufemizmusa. A karácsony ünnepe egyébként sem az utcán zajlik - hanem ha minden jól megy, otthon, a családoknál...

Egyszóval: a dolog faramuci hülyesége az, hogy ha van választék, meg valamilyen piaci verseny (ha itt ez herélt is kissé), akkor a kereskedelemnek MUSZÁJ ordítoznia és elvennie az "ünnep hangulatát". Ha meg nincs, akkor szép csendben ünnepelhetünk, de aztán magyarázd meg a gyereknek, hogy miért nem kapta meg azt a játékot, ami hiánycikk és már elfogyott...

Göri, az távol áll tőlem, hogy visszasírjam a korábbi rendszert. Nagyon is jó, hogy ilyen a választék, a korábbi rendszer szegénysége kell a fenének. Szerintem régen sem a választék gyatrasága miatt volt szebb a Karácsony vagy a Mikulás. Főleg utóbbi: csokiból akkor is volt azért választék, nekem meg igazából mindegy volt kölyökként, hogy Szerencsi vagy Milka, csak csoki legyen. '90-ben 9 éves voltam, akkor már Lego is volt. Néhány évvel később meg ránk szabadult a nyugati választék. Átlépve a XXI. századba szakadt el itt valami ilyen téren. Megjelent a kereskedelmi média, a multik betörésével a piac átalakította az emberek gondolkodását, az ünnepekhez való hozzáállását is. Teljesen igazad van, az a lényeg, hogy otthon, a családok hogyan ünnepelnek. Én igyekszem tartani a hagyományokat. Viszont aki fogékony rá, hamar agymosottá válhat.

Egy fiatal szülő hiába próbálná azt a fajta Mikulás-képet átadni a gyerekeinek, akit nem lát, nem hall, csak sejtelmei vannak róla, aki csak kopog és elmegy, nem tudja, mert az utcán ilyen tájban rögtön találkozik 4-5-tel, különböző ruhákban, különböző alakokban, dohányozva, káromkodva, különböző tevékenységeket végezve. Illúziórombolás, nekem csak ez a bajom vele.

A korábbi rendszer meg maradjon csak ott, ahol most van, osztom a véleményed. Bár ha a nagyobb választék kultúra- és hagyomány-rombolással jár, és erőfeszítésekbe telik a családoknak ezeket a hatásokat kiküszöbölni, akkor valami nagy baj van ezzel a rendszerrel is.

www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&cat=11&article_id=38722

Pilgrim, nem vagyunk nagyon távol korban, de ez éppen ebben a korban mégis sok. 1990-ben már glasznoszty volt - ami úgy 1987-ben kezdődött. Akkor te hatéves voltál. Én meg 22. Én a hetvenes évek karácsonyairól írtam; akkor bizony a mikuláscsomagokról is le lehetett a közértben maradni. A nyolcvanas években már minden szempontból puhult a rendszer. Ez a különben nem sok év korkülönbség okozza, hogy te bizonyos hangulatokból már (szerencsédre, gondolom) kimaradtál. Nem sokat vesztettél - a bensőségességben mindig ott füstölgött a csóróság és a szegényszag, annak ellenére, hogy az én családom sose nyomorgott.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak valóban arról mertem írni, amit megtapasztaltam. Ami a '70-es és az azt megelőző éveket, évtizedeket illeti, én is csak rosszat hallottam, és ebben te is megerősítettél. Szóval ilyen szinten sem kívánom visszasírni a korábbi rendszer sivárságát, különösen, hogy a családomnak, a rokonságnak alaposan kijutott a rendszer "jótéteményeiből". Csak azon meremgek, hogy biztosan együtt kell-e járnia a választék bővülésének, a csili-vili kiegészítőknek az ünnepeink degradálásával, lezüllesztésével. A baj, hogy most átfordult teljesen a kerék: egészen másról szólnak az ünnepek (nem csak a Karácsony), mint amiről kellene. Számomra az jön le ebből, hogy a nyomorszagú diktatúráknál is van rosszabb, ami a lelki tényezőkre hat.

Ebben pedig igazad vagyon. A mai rendszernek a hihetetlen kulturális felszínessége, a mindent elöntő szarhullám a legellenszevesebb vonása. A tévéből dől a moslék (be se kapcsolom), egyik szappanopera a másik után - és a fél ország azt taglalja (meg hatalmas sajtópiac települt rá), hogy X sorozat Y tizenéves kiscsaja mikor, hol, kivel és miért. A megjelenő könyvek hatalmas százaléka médiapatkányok leírt "titkai", ami normális embert nem érdekel, de ezeket valakinek mégis eladják. Az, hogy valaki itt normálisan írjon, kuriózum - még a szépirodalomban is mindenféle hülye futurista útkeresés dominál.

Nem csak az ünnepek kapták meg a magukét. Kijutott a hétköznapoknak is. El van ez cseszve, de nagyon.

Kedves Pilgrim (és Molnárgörény)!

Hát igen, abba, ami ma zajlik "Karácsony"-címen, abba jobb nem is belegondolni. De, amennyire vissza tudok emlékezni, így volt ez a hetvenes és a nyolcvanas években is. Én (is) a hetvenes években voltam gyerek és csupa olyan kép maradt meg bennem abból az időszakból, már ami a karácsonyi ünnepeket körülvevő propagandát, hajcihőt illeti, ami a maihoz nagyon hasonlatos "fogyasztógerjesztős" dolog volt. Persze, az egy "hiánygazdaság" vagy mi a fene volt, úgyhogy, a maihoz képest valóban nyomorúságosan szegényesnek és gagyinak tűnhetik (ahogyan az is volt), de ugyanaz az anyagias szemlélet tükrözte, mint a mai cirkuszt. (Esetleg egy kis ideológiai mázt kapott a felhajtás, hogy: pártunk és kormányunk már tudja a lakosság (mindig ezt modták: a lakosság!!!:-D) számára biztosítani a tartós fogyasztási cikkek területén is az árubőséget:-D. Aztán ami volt volt, ami nem volt, az pedig nem. Mondjuk, duma és propaganda az mindig volt; nem is igen foglalkozott vele senki:-D)

De nekem akkor sem ez volt és most sem ez a Karácsony. A mi családunk akkor is csóró volt és (ezt megörököltem) én is az vagyok:-D Persze, nem panaszkodhatok, mert nagyon szép emlékeim vannak a karácsonyi ajándékozásokról is (rengeteg ajándékot fel tudnék máig is sorolni: milyen könyveket, játékokat és társasjátékokat kaptam és milyen emlékeim, élményeim kapcsolódnak hozzájuk). De nekem a Karácsony sokkal inkább a készülődés az ünnepekre. Tizennégyéves koromig életem igen nagyrészben egy tanyán zajlott és (nekem) nincs szebb, mint egy tanyasi Karácsony. Először is a hó, emlékeimben mindig havas a Karácsony. A disznóvágás:-D (és tényleg!), a kemence fűtése, a kenyérdagasztás, a sütés, főzés:-), a sok rokon. (Vallási nevelésem néhány éves koromban megrekedt, mivel apukám, aki párttitkár és munkásőr volt, megkérte nagyszüleimet, hogy, ha nem muszáj, ne vigyék túlzásba:-) Ők ezt tudomásul vették és diszkréten folytatták tovább: nem Jézus születéséről meséltek, hanem arról, hogy milyen volt a Karácsony az ő gyerekkorukban, amikor Jézus születését ünnepelték:-)) Amikor aztán nagykamaszként, már saját indíttatásból, visszataláltam/visszatértem az Egyházba, akkor minden nagyon otthonos volt, hazajöttem:-)).

Hű, de túlszaladt a ceruzám, bocsánat, kedves Pilgrim:-), csak hát ez a karácsnyi hangulat magával ragadott:-)

Az én gyerekeimnek már magától értetődően A Mi Urunk születése Karácsony, a Család és a Templom Karácsony, a Kis Jézus, Mária, József, a Csillag, a három Napkeleti Bölcs, Megváltónk eljövetele Karácsony. "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" - Karácsony. Hála érte Urunknak, Istenünknek!

(Bár tudom, hogy talán méltatlan dolog, semmi okom nincs az elégedetlenségre (és tényleg!), mégis van egy kis hiányérzetem (de ez erősen személyes indíttatású): az én gyerekeim már nem tudják, nem tudtam megismertetni velük, milyen lehetett pásztorként a jászol előtt megállni, a gyönge lámpafényben, a szalmaszagban, az enyhe trágyaszagban, az állatok leheletének, kipárolgásának szagában és megilletődni a Végtelen Kegyelem előtt. Ahogyan ezt én megélem. De nyilván az ő útjuk más:-))

Nézd el nekem, hogy ilyen sokat "beszéltem":-)

És mégvalami:

Csutakaszürkeló nick közös elmélkedést kezdeményez a "perspektíváról"

itt:

magyarido.blog.hu/2008/12/07/hello_evribadi_hello_szambadi

amiből még valami (helló szamszing:-)) is lehet:-)

Nézz oda, ha van kedved és érkezésed!

ü
bbjnick

bbjnick: ne már... Hogy lett volna ugyanolyan? Amikor a hetvenes években volt a két szem tévécsatorna, de hétfőn nem volt adás... Soha semmilyen filmben nem volt reklámblokk, sőt, a műsorok között sem. Nem emlékszel? A műsorújságban külön fel volt tüntetve a tévétorna, esti mese és híradó között az összesen öt perc tévéreklám... Mi volt ez a maihoz, amikor a műsoridőnek vagy a 20 %-a reklám...

Az igaz, hogy a napilapokban tág tere volt akkor a "vezetésünk bizotsítja a bő választékot az ünnep előtt" cikkeknek - viszont újévi malacért egymást ölték az emberek annál a néhány kiválasztott hentesnél, akik kaptak egyáltalán.

Feleségem egy nem egészen háromszáz fős, a trianoni barkácsolás óta nagyon nagy szegénységben élő határ menti kis faluban élte gyermekkorát.
Középiskolás korában tudta meg, hogy vannak családok, ahol karácsonykor ajándéktárgyakat kapnak az emberek.
Nekik az ünnep: fenyőfa-öltöztetés (alma és mézes süti), szentcsalád-járás, Szentmise, "kántálás" a rokonoknál: jóformán az egész falu egy rokonság - otthon édesapjuk mondott egy rövid, de megható köszöntőt; aztán megvacsoráztak és boldognak érezték magukat.
Mindez a hetvenes (és egy picit a nyolcvanas) években.
Amikor egyszer a tanácselnök felelősségre próbálta vonni jövendő anyósomat, ő a maga kedves, de lehengerlő csacsogásával elmagyarázta az elvtársnak, hogy tulajdonképpen az úttörők 12 pontja sem zárja ki a vallásgyakorlást, és különben is, az ő gyermekei kiveszik a részüket az úttörő csapatmunkából is. Ennyi, kedves tanácselnök elv.

Sokáig gondolkoztam - mert olvastam már - mit is írjak. Emlék van sok, szállongó mézeskalács- és fenyőillattal teli, várakozás gémberedő lábfejjel a templomban és gyertyagyújtás-énekelés…
De most legyen kicsivel vidámabb a hangulat: egyik szép emlékem az, mikor a másodikon lakást bérelő arab férfi december 24-én déltájban lement a magasföldszintre és egy domborított réztállal, meg rajta naranccsal, almával kívánt boldog karácsonyt az ott lakó, családilag izraelita kötődésű, némiképp vallástalan asszonynak.
Hát ha ez nem szép történet…

Különösen akkor van érdekes íze ennek a történetnek, ha meggondoljuk hol is van Betlehem...

Igen, kedves Inszeminator, ott, a hatalmas keresztúton - többféle értelemben.
S már csak az a régi dal jár a fejemben (Mormoginé kedvence ilyenkor)
Miért nincs minden áldott nap Karácsony...

Betlehem palesztin területen van, tisztán arab lakossággal.